Leállás-költség kalkulátor.

Két fő közvetlen tételt becsül: (1) bevételkiesés = az óránkénti árbevétel (éves árbevétel / a választott üzemidő óraszáma) szorozva a leállás hosszával és a kiesés mértékével; (2) produktivitás-veszteség = az érintett munkatársak száma szorozva az óránkénti bérköltséggel (bruttó havi bér / 174 óra), a leállás hosszával és a kiesés mértékével. Egy leállás teljes közvetlen költsége a kettő összege; az éves várható kiesés ezt szorozza a leállások éves számával.

A kalkulátor a közvetlen, jól számszerűsíthető költségeket adja. Nem tartalmazza a közvetett tételeket: reputációs kár, ügyfélvesztés és lemorzsolódás, SLA-kötbér és szerződéses kötelezettségek, adatvesztés és helyreállítási költség, túlóra, jogi/hatósági következmények (pl. NIS2 incidens). A valós teljes hatás jellemzően magasabb a kiszámított közvetlen költségnél.

Nem. A számítás teljes egészében a böngésződben fut, kliens-oldalon — semmilyen beírt érték nem kerül szerverre. Nincs backend, nincs adatgyűjtés.

Két irányban: a leállások számának csökkentése (proaktív monitoring, kapacitástervezés, patch-management, redundancia/HA) és a leállás hosszának (MTTR) csökkentése (24/7 NOC, dokumentált incident response runbook, automatikus failover, tesztelt DR-terv RTO/RPO célokkal). Ha az éves várható kiesés meghaladja egy monitoring + NOC + DR szolgáltatás éves díját, ez a megtérülés alapja — érdemes a kettőt összevetni.

Az óránkénti árbevételt az éves árbevétel és az éves üzemidő hányadosa adja. Munkaidős (8×5) működésnél ~2080 órával, folyamatos (24/7) működésnél ~8760 órával számolunk. Ugyanaz az árbevétel munkaidős üzemmódnál magasabb óránkénti értéket — és így nagyobb óránkénti bevételkiesést — jelent, mert kevesebb órára oszlik el.